Minden pedagógus jó pedagógus akar lenni!

Szigorú, de igazságos, szeretet-teljes, de következetes. Szerintem
ez egy jó kiinduló-pont. Ők azok a felnőttek, akik voltak már
gyerekek, és voltak szüleik, és pontosan tudják, hogy mi az a hiba,
amit Ők nem akarnak a saját gyermekük nevelésében elkövetni. Ők azok a
felnőttek, akik voltak már iskolások, voltak tanáraik, és pontosan
tudják, milyen pedagógusok nem akarnak lenni.


Kisiskolás korban gyakran az is okozhat problámát, ha a gyerek nem
pihente/aludta ki magát. Az sem mindegy, hogy egy hosszú hétvégén
otthon milyen hatások érik. Ezek okozhatnak figyelem-zavart és
koncentrálási gondot. Szerencsés, ha ilyenkor a szülő és pedagógus
együtt tud működni.

Az ideális kapcsolat kialakításához a gyermeket is be kell vonni.
Hiszen róla szól az egész történet. Fontos, hogyha értékelünk, akkor
az mindig a gyermek teljesítményéről szóljon, és ne a
személyiségéről. Ha magatartásbeli gond akad /miért ne akadna?/,
akkor az a pillanatnyi viselkedéssel legyen kapcsolatban, ne a szülő
nevelési elveivel, vagy a pedagógus módszereivel. A pedagógusnak a
tananyag egy eszköz a kapcsolat-teremtésre; a szülőnek pedig minden
élethelyzet szintén egy lehetőség. A cél viszont közös:

Válasz

"A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek úgy
nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.
Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk
ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az
igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen."/Rudolf
Steiner/




Nem mindegy, hogy milyen kapcsolat alakul ki a család és az iskola
között. Bármilyen meglepő, ennek a kapcsolatnak a minősége, rányomja
bélyegét a gyerekek tanulmányi előmenetelére.




Ezért elsősorban az a szerencsés, ha mindkettő, a közös célra fókuszál.

Mit is szeretnének elérni?

A gyerekekből értékes felnőtt váljon, aki képes:

•bízni önmagában
•képességeit felismerni és fejleszteni
•problémáit kezelni
•feladatokhoz pozitívan hozzá-állni
Ezért mindkettőjük érdeke, hogy összhang alakuljon ki a
gyermeknevelés területén. Ez nem mindig könnyű és nem is
zökkenőmentes. Fontosnak tartom, hogy ne erőltessék egymásra saját
elveiket, hanem keressék a megegyezésen alapuló utakat. A felelősség
közös, ezért közös megoldásokat kell keresni és találni. Ehhez pedig
egy állandó és folyamatos párbeszédre van szükség, melynek
tartalmaznia kell:

•a bizalmat egymás iránt,

•a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést,
•a nyílt, őszinte kommunikációt
Minden szülő jó szülő akar lenni!

Válasz

a gyermek számára biztosítani a fejlődést,

az eredményes tanulást,

a képességek és tehetségek kibontakoztatását!

Személy szerint fontosnak tartom még, hogy pedagógus és szülő
egyaránt sose feledkezzen meg arról, hogy a gyereknek az a dolga, hogy
a saját életét élje. Ne az örökös elvárásoknak való megfelelés
irányítsa életét. Ne akarjuk mindenáron tudni, hogy mi kell a
gyereknek; helyette figyeljünk rá, hisz Ő folyamatosan jelzi azt
felénk!

Végezetül, egyik kedvenc idézetem szeretném megosztani Veletek:



"Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,
És többet a szeretet hatalmáról."

Válasz