MEGVALOSITHATO - E A SZERETET MAGASABB DIMENZIOJA ?
Megvalósítható-e a szeretet magasabb dimenziója?
Amikor egónkat, követeléseinket félretéve feltételek nélkül tudjuk kinyitni szívünket és adni? Vagy csupán ócska férfiduma?
Azt hiszem elvárások nélkülinek számít, ha nem érzel valamit annak. Ez pedig akkor következik be, ha az a másiknak is természetes ami neked. Így olyan mintha nem szabnál feltételeket és nem lenne elvárás a kapcsolatban. A kapcsolat keretei és működése megszabja a minőségét, ezért erre szükség van. Az fontos, hogy olyan társat találj, akinek, ha nem is sajátja rögtön a Te elvárásod felé, az élet felé, de azonosulni tud vele és kölcsönösség esetén természetessé válik számára is a dolog. Ahogy számodra is az ő dolgai. A felek tanulnak egymástól. Mindenki visz előre mutató dolgokat egy kapcsolatba. (és olyat amin változtatnia kellene) Ezeket kell megtalálni, kölcsönösen elfogadni jó irányként és tanulva a másiktól tenni, vagy tanítani és tenni. Azok a kapcsolatok működnek jól, ahol megbeszélhetők az eltérések. Ahol a felek belátják, ha a másik módszere jobb, azt elfogadják és ők is törekszenek az új módszer elsajátítására. Nem működik az, ha az egyik fél azt méri, nézi, kinek a módszerét, hányszor fogadják el. Hiszen nem az alapján követendő valami, hogy ki mondta, hanem, hogy a létrejött közösség szempontjából mi a jobb, célravezetőbb. (Még az is előfordulhat, hogy a közös élet elején az egyiknek vannak jobb módszerei, míg később a másiknak lesznek. Gondolok itt a gyermekkel kapcsolatos ügyekre, ahol az anyák jelentős előnnyel indulnak. Míg a családi élet megalapozásában, racionális módszerek kidolgozásában a férfiaké lehet a vezető szerep.) Ha a felek őszinték egymáshoz, akkor az soha sem következhet be, hogy valakinek mindig a kedvére való a közösségi érdek, míg a másiknak áldozat. Hiszen az ilyen nem közösségi, hanem egyéni érdek. Az, hogy közös élmények mentén alakuljon a kapcsolat, az közös érdek. Ha valaki szerint ez megkérdőjelezendő, akkor felmerül, hogy akar-e egyáltalán a másikkal valami hosszú távú közöset kialakítani. De őszinteség mentén ez is kideríthető, megoldható. Azt is célszerű felvállalni, ha valaki csak részdolgokban szeretné a másikat az életébe beengedni. Had döntse el a másik, megfelel-e ez neki vagy sem. Persze ezzel kockáztatjuk, hogy elveszítjük őt ebben a pár esetben is, de mégis, az őszinteség jó eredményt is hozhat. Lehet, hogy a kívánt feltételek a másik számára is elfogadhatóak

Válasz

Ha valaki elment,ne hívd többé vissza, A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta. Ha valaki elment, és el tudott menni, Nehezen akarva, de el kell feledni.
Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat,
embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre.
Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit,
ha eljön egy pont, és megszakad valami.
És onnantól fogva nem beszélünk vele,
nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel,
nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját,
és nem legeltethetjük rajta a szemünket.
Soha többé.
Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál
es ugyan úgy fáj.
Amikor a magány problémájáról beszélgetünk, legtöbbször az idős emberek jutnak az eszünkbe, amint egyedül üldögélnek szobácskájukban a tv előtt, és nincs ki látogassa őket.
A magányt bizony életszakaszokhoz kötjük:
Természetesen azt nevezhetjük magányosnak, aki annak is érzi magát, és akit ráadásul a környezetében élők is annak tartják.
Más-más személyiségekkel rendelkezünk, így nem egyformák igényeink.
Van akit egyáltalán nem zavar, hogy nem nyitják rá naponta az ajtót és kimondottan zavarja a nyüzsgés és a nagy társaság. Sokan a magányt automatikusan összekötik a szinglisséggel.
Sokszor karrierünket építgetve, magunkat eltartva, függetlenül, teli feladattal kiválóan berendezkedhetünk új életformánkra. Attól még, hogy nem vágyunk együttélésre, tartós kapcsolatra, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs kire számítsunk és nem kaphatunk egy jó nagy ölelést.
Ez a fajta probléma elég gyakran jelentkezik a válás következményeit nem vállaló házastársaknál, mellyel igen gyakran találkoznak a szakemberek.
Tapasztalatok során kiderül tehát, hogy életünkben bekövetkező új életszakaszokhoz köthető a magány

Válasz

A REGI PARANCS SZERINT:
„A régi parancs szerint: szeresd embertársadat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5,43)
Sokan nem értik, miért kell ellenségeinket szeretnünk? Erre egy példával lehet válaszolni: tudjuk, hogy a nap az égen arra való, hogy fényt, meleget, tehát életerőt juttasson le a Földre. Ha azt kérdezzük, hogy miért kell éppen a legsötétebb felhőket megszüntetni ahhoz, hogy a napfény eljusson a Földre, a válasz egyszerű. A sötétség elnyeli a nap sugarait. Ugyanígy az ellenségeskedés elnyeli azt a szeretet sugárzást, amely az életet jelenti a Földön.
Ellenség és barát között nem az a különbség, hogy az egyiket jobban, a másikat kevésbé kell szeretni, hanem az, hogy az ellenséggel szemben nem lehet olyan bizalmas viszonyt megélni, mint a baráttal szemben. De szeretni mindkettőt egyaránt kell.
Soha ne akarjunk senkit és semmit elpusztítani. Ha így cselekszünk, akkor béke költözik a szívünkbe.
A szeretet átitatja a mindennapokat, ha hagyjuk. A kedves szó, az odafigyelés, a másik másságának elfogadása, a másikra sugárzott fény, legyen az egy mosoly, egy kedves mondat, vagy nevetés, mind-mind a szeretet megnyilvánulásai. Mindegyik úgy hat, mint amikor egy fénnyaláb esik egy konkáv lencsére
szetszorodik minden iranyban.

Válasz

A REGI PARANCS SZERINT:
„A régi parancs szerint: szeresd embertársadat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5,43)
Sokan nem értik, miért kell ellenségeinket szeretnünk? Erre egy példával lehet válaszolni: tudjuk, hogy a nap az égen arra való, hogy fényt, meleget, tehát életerőt juttasson le a Földre. Ha azt kérdezzük, hogy miért kell éppen a legsötétebb felhőket megszüntetni ahhoz, hogy a napfény eljusson a Földre, a válasz egyszerű. A sötétség elnyeli a nap sugarait. Ugyanígy az ellenségeskedés elnyeli azt a szeretet sugárzást, amely az életet jelenti a Földön.
Ellenség és barát között nem az a különbség, hogy az egyiket jobban, a másikat kevésbé kell szeretni, hanem az, hogy az ellenséggel szemben nem lehet olyan bizalmas viszonyt megélni, mint a baráttal szemben. De szeretni mindkettőt egyaránt kell.
Soha ne akarjunk senkit és semmit elpusztítani. Ha így cselekszünk, akkor béke költözik a szívünkbe.
A szeretet átitatja a mindennapokat, ha hagyjuk. A kedves szó, az odafigyelés, a másik másságának elfogadása, a másikra sugárzott fény, legyen az egy mosoly, egy kedves mondat, vagy nevetés, mind-mind a szeretet megnyilvánulásai. Mindegyik úgy hat, mint amikor egy fénnyaláb esik egy konkáv lencsére
szetszorodik minden iranyban.

Válasz

Platón szerint elvesztettük másik felünket, s azt keressük egész életünkben, hogy aztán egészek lehessünk, s ha megvan, akkor onnantól boldog élet vár ránk, mely a hátralévő időnkben kiegyensúlyozott értékrendűvé válik, de ez kapcsolatonként változik.
Arról is szó van itt, hogy a teremtő nem egy helyre sodorja a kettémetszett lelkeket és testet, hanem a világ minden részére. Mi meg emberek hiúk vagyunk, keressük, mégis ritkán van meg.
Naivan tapossuk egymást, s közben nem vesszük észre, lehet, hogy azzal jobban jártunk volna, aki épp a lábunk alatt hever félholtan.
Annyira durva ez az egész, milyen is az emberi élet, minden úgy megy, mint egy forgatókönyvben, s a környezetemben rengeteg embernél ezt tapasztalom. Nézem a TV-t, ahol reggel felkel a fiatal feleség, az ágyba hozza a kávét. Iszonyatosan idilli kép, nagyon jó lenne nekem egy reggel, de nem minden reggel! Képtelen lennék együtt élni egy emberrel, bezárva érezném magam, s nem szexuálisan vagy érzelmileg, hanem lelkileg. Én szeretek egyedül lenni, csak akkor az utcán lenni, ha nekem kedvem van hozzá, s akkor is csak addig, míg nekem jó. Persze, nem lehet mindig elbújni a világ elől, szembesülni kell vele, de ha tehetem, magam vagyok. Furcsa, mert vágyom az emberekre, de félek is tőlük, holott én is ember vagyok, csak már rég nem úgy élek, mint a környezetem, más az értékrendem. És én így latom jonak.

Válasz

ISTEN DICSÉRETE



Véges szavammal végtelent dicsérek,

midőn lelkemet Hozzád emelem.

Az első, amit minden ember érthet:

hogy végtelenül jó vagy, Istenem!



Tőled származik a lét és az élet,

Tőled az akarat és értelem!

Van-e szebb cél, amiért ember élhet,

mint Téged dicsőíteni, Végtelen?!



Mindenkinél bölcsebb és okosabb vagy:

Szent vagy! a bűn nem férhet soha Hozzád,

s hatalmad eszem fel nem éri, oly nagy!



Amit mondasz, az színtiszta igazság,

sosem fogyhat el életed s erőd!

Áldjanak égben és földön levők!

Válasz

Örömének 2.

Nagy öröm ért engem, boldog vagyok máma,
Mert rátalálhattam egy kincsesbányára!
Tudom én jó Atyám, a Te kezed van benne,
Hogy rátekintettél a Te gyermekedre!
Nem közvetlen tetted, eszközeid által
Késztetésed adtad Gyöngyinek, Mártának.
De ki ne felejtsem Marcsit és az Annát,
Sok szépséget küldtek ők lelkemet táplálván!
Te tudod Istenem, mit jelent ez nekem:
Műveid látva és Téged hallgatva
Vidám lesz a szívem, hálát zeng az ajkam!
Szürke hétköznapjaim most oly vidámmá lettek,
Értelmét érzem én már az életemnek!
A Kislányom is boldog anyukáját látva,
Örömmel veszi, hogy bővült a családja!
Mártika, Gyöngyike, Marcsi és az Anna
Testvérek ők tudja, hisz' naponta hallja!
Mindnyájan Téged dicsőítünk Uram,
Egymást boldogítva,Téged magasztalva!
Amen.

Válasz