A CSILLAG TÖRTÉNETE !
Beesteledett. Rebeka felállt az ágyában és az ablak felé nézett.

- Hú. Milyen nagy a hó! Milyen szépek a fák így, fehérbe öltözve!

Tekintete a csillagokra esett. Mennyi csillag ragyog az égen! Közeledik a karácsony… Vajon milyen lehetett a bölcsek csillaga, ami a kis Úr Jézushoz vezette őket? Biztos sokkal fényesebb, mint a mostaniak! – Ahogy így ábrándozott, lassan elaludt, álmodni kezdett…

Fönt, a csillagoktól fehérlő égen egy kis csillag megremegett a helyén vidáman pislogva.

- Kicsi Rebeka! Mivel karácsony van, ajándékul mondok neked egy igaz történetet…

Réges-régen, amikor sem te, sem a nagyszüleid nem éltek, mielőtt még ember, állat vagy fű létezett volna, fölébredtem csillagi életemre, mint kicsiny kis jelentéktelen csillag az én nagyobb testvéreim között.  A Teremtő szavára.

- Miii?... Azt akarod mondani, hogy te öregebb vagy a nagymamánál? Hisz az ő bőre ráncos és gyűrött, te pedig olyan fényes vagy, és a testvéreid nálad is nagyobbak… Milyen öregek kell, hogy legyenek!

- Valóban, ők most már nagyon öregek! Akkor azonban olyan aranyos, jó kis csillagok voltak, amilyen most te vagy! Velük együtt csodáltam a Teremtőt, amint teremtette ezt a csodaszép világot. Abban az időben a bárányok nem féltek a farkasoktól, hanem együtt szaladgáltak, mint két kis testvér.  Milyen összhang és micsoda öröm töltötte be az Eget és a Földet! Ó, még most is emlékszem, milyen nagy bölcsességgel teremtette Isten az embert! Csak úgy egy kevés földből ilyen szép dolgot alkotni nem kis dolog! Hasonlított a Teremtőre! Isten kedvét lelte abban, hogy beszélgessen az emberrel. Az egész Föld urává tette, mivel ő volt az egyetlen, aki a Teremtő képét viselte.

Azonban történt valami. A Sátán, Isten ellensége, az embert becsapta. Az ember pedig engedetlen lett Isten parancsával szemben. Mennyi rossz és mennyi fájdalom szakadt az emberre! Azóta a farkas megeszi a kisbárányt és a rózsának tüskéje van!

- És te, kis csillagocska, nem próbáltál meg segíteni az emberen? Nem sajnáltad?

- Ó, nem is tudod, mennyire fájt ez nekem! Csaknem kialudtam annyi sok sírástól! De csak kevés ember volt már, , aki hitte, hogy Istennek megesik a szíve az emberen és megmentheti! Figyelj csak! Egy éjjelen a Teremtő elmozdított a helyemről! Akkor elkezdődött a kalandom a csillagok és üstökösök között! Voltak emberek, akik meglepődve figyeltek engem. Egy olyan helyre kellett repülnöm, amit a Teremtő mutatott…

- Én akarom megmondani, melyik hely volt az! Betlehem! Különben is, rájöttem, hogy te vagy a bölcsek csillaga!

- Igen. Nem is tudod, mennyire örültek, amikor megpillantottak az égen! Ők nagyon gazdagok voltak és nagyon bölcsek. Valahol keleten, egy messzi országban laktak. Tanulmányozták a prófétai tekercseket, melyekben Isten megígérte a Szabadítót. Minden éjjel figyelték az eget, mert biztosak voltak abban, hogy Isten egy égi jelet fog mutatni a Messiás érkezéséről. Fényem megnövekedett a nagy öröm miatt, amit hirdethettem! Ragyogtam Isten jóságáról, megmentő szeretetéről! Sugárkezemmel mutattam Betlehem felé. Hittek nekem.  Úgyhogy felpakolták a tevéiket sok-sok drágasággal, és elindultak a fényem után.

Alig várták, hogy megismerjék a Messiást, az Izrael Királyát! Letérdeltek az éppen megszületett Kisgyermek mellett, meghajoltak és tisztességet adtak neki. Ajándékaikat, az aranyat, tömjént és mirhát letették eléje. Azért tették, mert ők felismerték a kicsi Úr Jézusban a várva-várt Messiást, akinek uralma akkor kezdődött és soha nem lesz vége. Akkor volt az első karácsony! Isten az embereknek a legnagyobb ajándékot adta, az Ő Fiát, mivel megszánta a bajba került embert. Az Úr Jézust küldte el, hogy visszavezesse az eltévedt embert az Atyához, hogy megmutassa az embereknek a bűnből kivezető utat. – Itt véget is ért az én küldetésem. Örülök, hogy elmondhattam neked, kicsi Rebeka!

- Biztos lehetsz benne, kis Csillag, hogy nem felejtem el!

- Jó éjszakát, kicsi lány! Most pedig hagyom, hogy aludj tovább. És ne feledd, nézz fel mindig az égre és köszönd meg Isten szeretetét!