Hofi Géza imádta feleségét, Ildikót

– Gézával az élet csupa móka és kacagás, maga a csoda volt. Még nagyon betegen is engem akart felvidítani. Imádott otthon lenni, mezítláb mászkálni. Nem tudott úgy elmenni mellettem, hogy meg ne simogasson. 47 éves voltam, amikor meghalt, de nemcsak a művészete pótolhatatlan, hanem ő maga is. Olyan űrt hagyott maga után, amit más férfi sohasem tölthet be. Régen, amikor még élt Géza, előfordult, hogy a lányommal kettesben utaztunk el, de a telefonszámla mindig kétszer annyiba került, mint a vakáció, Géza nélkül nem volt jó sehol –mondja Ildikó, aki húsz évvel volt fiatalabb férjénél, így eleinte idősebbnek mondta magát. Egyszer egy darabot néztünk meg, s a színpadról leszólva köszöntötte Gézát Sinkovits Imre: „Üdvözöljük a mi Hoféliánkat és a gyönyörű lányát!" – jót nevettünk.

Hofi Géza egykor a kőbányai téglagyár színjátszó körében kezdte pályáját, páratlan karriert futott be, a rendszerváltás után sem kérdőjelezték meg őstehetségét. Ő volt az, akitől még az „átkosban" is eltűrték, hogy beolvasson a politikai elitnek. Egyetlen műsora sem volt hasonló, bár ötszáznál is többször játszotta a Hoféliát, 1100 előadásban az Élelem bérét.

Utolsó éveiben már azt is megengedhette magának, hogy milliós felkéréseket utasítson el. Egy show-műsor vezetője 3 millió forintot kínált neki, ha bemegy hozzá, de Géza elutasította. „Ennyiért egy egész focicsapatot kapok!" – mondta a showman. „Akkor hívd őket!" – mondta Hofi.

– Egy szilveszteri adásért tízmilliós gázsit kapott volna, de elutasította, mert elvei voltak: – Nincs az a pénz, hogy másnak műsort csináljon, hiszen ő maga volt a műsor – mondja Ildikó. Hofi rajongott a dzsesszmuzsikáért és a vadászatért. – Oda volt a jó kocsikért, az első,használt Mercedesét még az egyik minisztériumtól vette. „Ez a kocsi még a fának is másképp megy!" – mondogatta büszkén, de más luxus nem volt az életében– avatott be életükbe Ildikó.

Hofi több mint 5 millió lemezt, kazettát adott el, otthonának szobája a mai napig tele van trófeáival, kitüntetéseivel, aranylemezeivel. Halála előtt, 2002. április 9-én este szépen elrendezgette díjait, emlékeit, s lefeküdt. Hajnalban, álmában érte a halál.

___________________________________________________________