Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Isten igazsága és szeretete kényszeríti
a szívet

Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyõztél.
(Jeremiás 20, 7)

Az Úr nem akar kényszerített embereket. Magához vonzza a szíveket, de nem rángatja õket, csalogatja és nem rohanja le õket. Világossá teszi az ember elõtt, hogy jó lenne, ha megadná magát, de nem erõszakoskodik vele. Nekünk is türelemmel kell megnyernünk a lelkeket, ha kell, szeretettel unszolni, de semmiképpen sem kényszeríteni õket; utánuk kell menni, de nem rájuk rohanni, különben csak visszahatás következik be. Mindazt, amit az emberre ráerõszakolnak, ismét leveti magáról. Amit emberileg tesznek és nem felülrõl, növekedésszerûen jön létre, annak nincs tartóssága. Ezt fejezik ki Jeremiás fent idézett szavai is. Az Úr legyõzte természetének ellenállását a prófétai szolgálatra való elhívással szemben és aggodalmaskodó szívének ellenérveit elhallgattatta. Így beszél rá Isten minket is. Óemberünk elõször mindenféle kifogásokat keres, amikor Isten megtérésre hív minket.

Isten Igéjének az igazsága nagyon kényelmetlen a mi világias gondolkozásunknak és megalázó a gõgünknek. Az Ige leplezetlenül világossá teszi, hogy bûnösök vagyunk és egyebet sem tudunk tenni, mint a gonoszt. Ez ellen a lesújtó igazság ellen védekezik az ember, különféle kifogásokat vagy mentegetõzéseket hoz fel. ÁAll a harc az igazság és a hazugság között. A mi óemberünk mindenestõl hazug és a látszatok világában él. Isten Igéje ezért a lelkiismerethez fordul és felébreszti az emberben az igazság szavát. Lelke legmélyén kénytelen az ember igazat adni Istennek és be kell ismernie: ez így van és ez az, amire nekem szükségem van - hacsak lelkiismerete nem keményedett meg és az ember még nem vált egészen a hazugságnak, azaz a hazugság atyjának a zsákmányává.

Amint Isten igazsága lelkiismeretünkben meggyõz, éppúgy Isten szeretete a szívünkön vesz erõt. Ez a szív természetétõl fogva a világon csüng, s éppen ezért elzárkózik az Istennek való átadás gondolatától. De alapjában véve mégis Istennek teremtetett és legmélyebb vágyakozására Isten szeretete az egyedüli válasz. Az ellenállás megtörik és egyszerre csak elõtör a mélybõl: tudom, hogy te vagy az, akire szükségem van, aki nélkül nem lehetek boldog! Jaj azonban, ha a világ szeretete az Istenhez való vonzódást teljesen kioltja bennünk!
Forrás: www.keresztenydalok.hu

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
A megtérés Isten mûve

A pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre.
(Cselekedetek 11, 18)

A megtérés Isten ajándéka. Az ember nem akkor tér meg, amikor éppen eszébe jut. Izrael népének megtérési mozgalmát Jézus fellépte elõtt Isten egyengette. Megtérési prédikátort támasztott. Felruházta õt teljhatalommal és Lelkének erejével. Ez volt Keresztelõ János. Amint Isten ajándékozza az igazság tanúit, akik egyenesen járnak, nem emberekre néznek, a bûnt nevén nevezik és kíméletlenül feltárják, éppúgy Isten az, aki megnyitja a szíveket és felébreszti a lelkiismeretet. Ha bûneid utolérnek téged és ellened tanuskodnak, ha szíved nyugtalanná válik és nyomás nehezedik lelkedre, ez a kegyelem munkája és világos bizonyítéka annak, hogy Isten meg akar szabadítani. Ne térj ki elõle, állj az õ ítélete alá. Ne ellenkezz, mert Isten elkezdte benned munkáját.

Isten egyéb eszközöket is alkalmazhat, hogy embereket megtérésre vezessen. „Isten jósága is megtérésre akar indítani téged" (Róm 2, 4). De sokszor éppen az élet megrendítõ tapasztalatait használja fel. Nem egyszer álmok által rettenti meg az embereket. Általában az álmok megbízhatatlanok. Ha azonban az álom felrázza lelkiismeretedet és utána szorongást érzel lelked üdvössége miatt, akkor ez bizonyára Istentõl van (Jób 33, 15-16). Milyen gyakran teszik a szenvedések és bajok készségessé a szívet arra, hogy meghallgassa az igazság üzenetét. De a súlyos csapások egyedül még nem térítik meg az embert. Azt az Ige végzi el. Jób könyvében olvassuk, hogy Isten súlyos betegség által hogyan tesz alapos próbára egy életet és engedi azt egészen a sír széléig. De azután egy angyal, azaz emberi alakban megjelenõ isteni követ megmagyarázza Jóbnak ezt az egész isteni eljárást. Feltárja elõtte az Úr útját, Isten megrendítõ mondanivalóit, felfedi a bûn és szenvedés közötti bensõ összefüggést és arra inti õt, hogy keresse a megváltó kegyelmet. Az ilyen követek azonban nem túlságosan gyakoriak. Egy ilyen követ szájából jövõ isteni útmutatás a szabadulás módjára irányítja figyelmünket (Jób 33, 19-29). Nem adhatunk eléggé hálát Istennek, ha a mi utunkba is küld valakit követként, talán életünknek egy különösen súlyos órájában. És ha az illetõnek igen megalázó dolgokat is kell mondania nekünk, akkor is fogadjuk el és hajoljunk meg Isten üzenete elõtt. Ez az egyetlen mód, hogy kegyelemhez jussunk.
Forrás: www.keresztenydalok.hu