Az attitűd az egyén külvilághoz fűződő kapcsolatának, érzelmeinek, szándékainak megnyilvánulása. Az emberi viszonyok: öröm, közömbösség, alá-fölérendeltség stb... sajátos nyelvi formákban jeleníthetőek meg, és ettől függően módosul az akusztikus forma is.

Saját tapasztalatuk is igazolja, hogy más stílusban folyik a beszélgetés vagy a levél hangneme is változik, ha

•    a beszédpartner vagy a megcélzott hallgató egyenrangú
•    a beszédpartnerek illetőleg a hallgatóság között rang- vagy tudásbeli különbség van
•    a beosztott és a felettes között - felfelé irányuló beszéd
•    a beszédpartnerek ügyelnek a rendező, a szerkesztő vagy a főnök elvárására

A különböző szöveg típusoknak a stílusa is eltérő. A szöveg stílusa aszerint is változik, hogy a közlés élőszóban hangzik-e el vagy írott formában kerül a címzetthez, esetleg felolvasásra kerül.

Az írott szöveg megalkotásakor ügyeljünk, ne legyen a téma túl tömör, a tiszta információ a  kevés kapcsolóelem és bonyolult  bonyolult szószerkezetek miatt elveszti kommunikatív jellegét. Az írásban közlő csak a miről, mit kérdésekre koncentrál, az önkifejezés válik számára elsődlegessé.

Az élőszóbeli előadás vagy spontán beszéd során a gondolkodás és a szövegalkotás egyidejű, megértést és hatást szolgáló kapcsolóelemek (kötőszók, mellérendelő mondatok, ismétlések ugyan pongyolább megfogalmazást jelentenek, de az élőszó és a gesztusnyelv segítségével hatásosabbak.

A felolvasásra szánt szöveg buktatóihoz tartozik, hogy az előadó nem tud szemkontaktust tartani, nem rzékeli a visszajelzéseket, a lehajtott fejjel elmondott szöveg hangszíne is más, kevésbé expresszív.
Az írott szöveg bonyolultabb mondatszerkezetekből építkezik, gyakran túlságosan részletező, sok számadatot közöl. Az előadó ritkán vizsgálja meg felkészüléskor a szöveg akusztikus megvalósítását.

A tömegkommunikácóban mint álkommunikációs helyzetben elhangzó szöveg mindig szerkesztett. Már a híranyag kiválogatása is képes többletjelentések közvetítésére. A tények korrekt közlése ellenére a szerkesztett hírfolyam, a cikkek, képek egymásmellettisége vagy egymásutánisága  is képzettársításokat vált ki, ok-okozati összefüggéseket közvetít, manipulációs lehetőségeket rejt. A benne megszólaló vállalati képviselőnek tudatában kell lennie, hogy minden médiumnak megvan a maga profilja, közönsége, stílusa. Így az egyéni öltözködési és beszédstílusát, viselkedési kultúráját össze kell hangolnia azzal a szituációval, amelyben gondolatait megosztja a közönséggel. Arra is számítania kell, hogy saját közönsége (munkatársai, ügyfelei, üzleti partnerei) nem pusztán az elhangzottak és a látottak alapján alkot majd véleményt, hanem aszerint is, hogy melyik médiumban vállalt közszereplést.

A tömegkommunikáció sajátossága, hogy homogenizált közönséghez szól, ennek egyik nyelvi megnyilvánulása az uniformizálás, a sztereotípiák, divatszavak, nyelvi klisék használata. Ezek a kiüresedett szófordulatok a nyilvános szereplés alkalmával ártalmasak, semmitmondóvá teszik beszédünket, írásunkat.

A közvetlen emberi kommunikáció alkalmával az információcsere eredményességét fokozza a metakommunikáció - (a szemkontaktus, a gesztusok, mimika, hangszín stb...) a tömegkommunikáció álkommunikációs helyzetében is létezik lexikális metakommunikáció, ami nemegyszer a nyilatkozó inkongruens viselkedéséhez vezet.

Amikor is a kimondott gondolat és a közlő meggyőződése, illetve korábbi közszereplései között ellentmondás van. Ez a gondolatmenet megtörésében, az összehangolatlan jelzőhasználatban vagy a rosszul egyeztetett alany és állítmány viszonyában nyilvánul meg.

Az élőadások (vitafórumok, pódiumbeszélgetések) során különösen gyakoriak a feleslegesen zsúfolt, nem ritkán követhetetlen mondatok (pl: országgyűlési viták, felszólalások közvetítése).

Sajátos szerepük van az úgynevezett kódszavaknak. Pl. igényeseknek ajánljuk stb... Mivel a tömegkommunikáció bizonyos rétegigényeket is kielégít, vagyis attitűdsablonokat közvetít, az üzleti kommunikáció egyes területein - főleg a reklámban - hatásos fogyasztói magatartást befolyásoló eszköz.

Ha a hallgatóságot nem szakemberek alkotják, számolni kell azzal, hogy az adott témát illetően információs aszimmetria keletkezik, vagyis a hallgatóság csak a valóság egyes elemeit ismeri. A tömegkommunikációban nem szabad megfeledkezni a közönségről, aki számára többet kell elmondani, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy a riporter és az interjúalany megértsék egymást.

Fontos a nyelvi megformálás szempontjából annak ismerete, hogyan rétegződik a hallgatói oldal. Erről pontos információkat adnak maguk a médiumok, vagy a piac- és közvélemény-kutató intézetek. Internetes adatbázisok is elérhetők.