Az angol White Star Line hajótársaság Titanic nevű
óriásgőzöse 1912 április 14-én 23.40-kor az
Atlanti-óceánon jéghegynek ütközik és 2227 utassal
a fedélzetén elsüllyed.

A Titanicot a belfasti Harland and Wolff hajógyárban építették. A maga
korában óriásnak számító hajó 300 m hosszú volt és 66 ezer tonna
vízkiszorításával a kor technikájának csúcsterméke volt. A hajó már az
első útján; Angliából Amerikába tartva elsüllyedt. Ez a hajó melyet a
maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én
23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és április 15-én
02.20-kor végleg elsüllyedt. A fedélzetén lévő 2227 utasból 1513-an
vesztették életüket a jeges vízben. Az utasok közül főleg az első és
második osztályon utazók menekültek meg mivel ezek voltak legközelebb
a mentőcsónakokhoz. A Titanic SOS-jelzéseit több közelben tartózkodó
hajó is vette, de mire a helyszínre értek az óceánjáró már a fenéken
pihent. Feltételezések szerint a hajón egy kb. 100 m hosszú repedés
keletkezett és ezen áramlott be a hatalmas mennyiségű víz a hajóba.

Az áldozatok és rokonaik hatalmas összegeket követeltek
kártérítésként, ám a White Star Line hajótársaság végül is összesen
csak 663 ezer dollárt fizetett ki. Több próbálkozás történt a hajó
kiemelésére, de mivel ezen a részen rendkívül mély az óceán (3800 m)
ezek rendre megbuktak. Végül is az amerikaiak és a franciák speciális
tengeralattjáró segítségével felhoztak jó pár tárgyat a hajóról.

A történelemben már többször előfordult, hogy valaki dokumentálható,
bizonyítható módon előre látott bizonyos később bekövetkezett
eseményeket. Így például pár évvel az első atombomba felrobbantása
előtt többen is megírták ezt az eseményt aránylag pontos
paraméterekkel. Valami hasonló történt a Titanic esetében is. Morgan
Robertson amerikai író a múlt század végén írt egy "A Titán roncsa"
című regényt. A regény arról szól, hogy egy angliai gyárban felépül
egy hatalmas utasszállító hajó, amelynek a Titan nevet adják. Szerinte
1898-ban indul el az angliai Southampton-ból a valaha létezett
legnagyobb, luxusmódra berendezett hajó Amerika felé. De a hajó nem
érkezik meg Amerikába, mert út közben jéghegynek ütközik és elsüllyed.
Regényében a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották. A könyv 1898
jelent meg és az esemény 14 évvel késobb 1912-ben következett be. A
regényben szereplő hajón - csakúgy mint a valóságban -, azért pusztult
el nagyon sok ember mert kevés volt a mentőcsónak.

A hajóval együtt a tengerbe veszett egy William Stead nevű újságíró is
aki 1892-ben írt egy novellát melyben egy óceánjáró rengeteg áldozatot
követelő pusztulásának vízióját jelenítette meg az északi vizeken.
Stead aki spiritiszta volt, előre látta saját végzetét.

Több korabeli feljegyzés tanúsít egy különös esetet. Amikor a hajó
Angliából előbb a francia Cherbourgba ment, hogy ott is utasokat
vegyen fel, egy női utas bár Amerikába szólt a jegye, váratlanul
kivitette a poggyászát a partra és otthagyta a hajót. Arra
hivatkozott, hogy erre rábeszélte egy ismeretlen férfi, akit sem az
előtt, sem később nem látott. Az idegen azt állította, hogy a Titanic
el fog süllyedni. A történetet később megerősítették a katasztrófa
után megmenekült utasok, akik látták-hallották ezt a jelenetet.

 Egy véletlen egybeesés?

Történet egy másik hajóról amelyet Titanian-nak hívtak.
A Titanian 1935 áprilisában szenet szállított Tyne-ból Kanadába.
Egy éjszaka William Reeves volt őrszolgálatban, amikor rossz
előérzete támadt.

 Ahogy közeledtek ahhoz a helyhez ahol a Titanic elsüllyedt,
szorongása teljesen elhatalmasodott. Megállíthatta volna a hajót
csupán egy rossz előérzet miatt? Döntésében végül is egy fantasztikus
egybeesés segített. Azon a napon született amikor a Titanic
elsüllyedt. "Veszély előttünk" kiáltott fel a hídra. Alig mondta ki,
máris egy hatalmas jéghegy tűnt fel előttük. Éppen hogy el tudták
kerülni az összeütközést.