Marika néni az asztalnál ül, és apró fenyőfákat vág ki zöld kartonpapírból, Kukac, pedig szokásához híven nagy lendülettel beront a terembe, még köszönni is elfelejt.

- Marika néni nem látsz rajtam valami furcsát?

Marika néni felnéz a munkájából, kedvesen elmosolyodik

- Szervusz Kukac! Nem, semmi szokatlant nem látok rajtad! Igaz, hogy megint elfelejtettél köszönni, de hát ez nálad nem szokatlan. Mi történt már megint veled?

- Tényleg semmit nem veszel észre rajtam? Pedig úgy megijedtem!

- De hát mitől? Mondd már el!

- Marika néni, te tényleg nem látod, hogy lángolok?

- Lángolsz?

- Hát igen, lángolok, vagy égek, vagy valami ilyesmit mondtak otthon a szüleim, és úgy megijedtem… meg sem vártam, hogy végig mondják.

- Pedig jó lett volna, ha odafigyelsz.

- Jó- jó, de tényleg nem látsz semmit?- fordult körbe Kukac. Akkor biztos beteg vagyok! Nézd csak meg a homlokom, ugye lázas vagyok?- tartja oda a fejét.

Marika néni megsimogatja Kukac izgatott arcát.

- Nem Kukac, lázas sem vagy.

Töprengve ül le most már az eleven fiúcska.

- Hát akkor nem értem!

- De hát mi történt, most már igazán elmesélhetnéd!

- Tudod, csak az volt, hogy játszottam a szobában és hallom amint a szüleim a karácsonyi vásárlásról beszélgettek, és azt mondták, lángolok, vagy égek, de az is lehet, hogy mindkettőt, és úgy megijedtem, hogy azonnal ideszaladtam. Te olyan okos vagy, biztos meg tudod magyarázni.

- Lehet, hogy azt hallottad lázban égsz?

- Hmm… lehet, tudtam én, hogy te okos vagy!

- A szüleid is megmagyarázták volna, ha nem szaladsz el, hanem megkérdezed őket! De meséld el, mitől van ez a nagy láz benned?

- Látod, már te is azt mondod, hogy lázas vagyok! Tudtam,- tudtam, hogy valami baj van! – vág a tanító néni szavába Kukac.

- Nem vagy lázas, nem égsz, csak ilyen szavakat használunk, ha valaki ennyire izgatott…

- Izgatott…, már ezt is túúdom, akkor már kezdek okos lenni? Szóval tudod, közeleg a karácsony, és én annyi mindent szeretnék kapni ajándékba, hogy nem is tudom eldönteni, mit kérjek!

- Hát ezek tényleg komoly gondok…

- Na ugye, most már megértesz!- vág közbe megkönnyebbülten a kisfiú. 

- Persze, hogy megértelek! De hát, nem ez a legfontosabb.

- Hogy nem-e? El tudod képzelni, hogy milyen jó dolog kibontogatni a jándékokat?

- Talán ajándékot akartál mondani?

- Nem mindegy, felőlem lehet ajándék is, csak kapjam már meg!

- Te Kukac, te miért várod a karácsonyt, ugye, nem csak az ajándék miatt?

- Persze, hogy nem, olyankor Anyu finomakat főz, meg süti is van, meg jönnek az unokatesómék is, persze ők is hoznak ajándékot, meg jókat játszunk, meg nem kell menni iskolába!

- Hát ez tényleg mind jó, de tudod, van ennél fontosabb dolog is.

- Ettől fontosabb?? – csodálkozik el Kukac.

És akkor Marika néni mesélni kezd, az első karácsonyról. Jézus születéséről, amikor lejött a Mennyországból erre a rideg, bűnös földre, hogy nekünk üdvösséget szerezzen. Elmesélte, hogy Mária és József nem kaptak szállást, csak egy szegényes istállóban találtak nyughelyet. Itt született meg Jézus, a világ Megváltója! Mesélt az angyalok gyönyörű énekéről, amivel hírül adták a pásztoroknak a Messiás születését. – Kukac egyre csillogóbb szemmel hallgatta a történetet.

Most pedig hozzám is szól a kérdés. Mit jelent nekem a karácsony? Ajándékokat, finom ennivalókat, süteményt, iskolai szünetet? Igen, fontos, hogy megajándékozzuk egymást, hisz a szeretetünket fejezzük ki vele, úgy, ahogy Isten is megmutatta az Ő szeretetét azzal, hogy az Ő egyszülött Fiát küldte erre a Földre, hogy nekünk örök üdvösségünk legyen!

Amikor meggyújtjátok a karácsonyfán a gyertyákat, kibontjátok az ajándékaitokat, jusson eszetekbe az első karácsony, hajtsátok meg fejeteket, és adjatok hálát érte Istennek, és az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak, aki ezt a sok jót szerezte nekünk!

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján. 3:16.)