X,Y,Z-GENERACIOK EGYMASKOZT;
Elő­ször is tisz­táz­zuk mit is jelent ez a sok kód­név. Az X gene­rá­ci­óba azo­kat az embe­re­ket sorol­ják álta­lá­ban, akik 1966–1980 között szü­let­tek, az Y-ba akik 1981–1998 között, míg a Z-be akik 1998 után lát­ták meg a nap­vi­lá­got. Ezekről az ada­tok­ról sokat vitáz­nak, de ezek az inter­val­lu­mok áll­nak a leg­kö­ze­lebb az átlaghoz.

Gene­rá­ciók örök körforgásban

Neil Howe és Wil­liam Strauss ame­ri­kai írók sze­rint a modern tör­té­ne­lem négy gene­rá­ci­ón­ként ismétli önma­gát kb. 80–100 évente. Az elmé­let sze­rint a négy cik­lus min­dig egyező sor­rend­ben ismétlődik.

Az első, a „High Cycle” (Magas rendű idő­szak) akkor jele­nik meg, ami­kor egy új rend­szer köszönt be a régi helyett.

A máso­dik az „Awa­ke­ning” (Ébre­dés), ami akkor követ­ke­zik be mikor a már fenn­álló rend­szer ellen kez­de­nek el ágálni az emberek.

A har­ma­dik az „Unra­vel­ing” (Fel­tá­rás), mikor indi­vi­du­á­lis ele­mek veszik át a hatal­mat, és ez a sza­kasz egy­ből el is vezet a negye­di­kig, a „Fourth Turning”-ig (Negye­dik For­duló). Mikor a folya­mat idáig jut, bekö­vet­ke­zik a tár­sa­da­lom újra­szer­ve­zése, a struk­túra újra­de­fi­ni­á­lása. Mind a négy cik­lus­hoz tar­to­zik egy arche­tí­pus, név sze­rint a Pró­féta, a Nomád, a Hős, és a Művész.

Hősök vagyunk?

Ez alap­ján a mai Y gene­rá­ció a Hős kate­gó­ri­ába tar­to­zik. Az ebben az idő­szak­ban szü­le­tet­tek a vál­to­zá­sok korába érkez­tek. Mikor összedől­tek a régi rend­sze­rek, és úja­kat kel­lett fel­ál­lí­tani. Az X gene­rá­ció szü­löt­te­i­nek két rend­szer­ben is helyt kel­lett áll­niuk. Szembe kel­lett nézni a régi, és az új kihí­vá­sok­kal. Míg a mai fia­tal felnőt­tek már bele­szü­let­tek az infor­má­ciós tech­nika, és a sza­bad ver­seny vilá­gába, addig az X gene­rá­ció idő­sebb tag­jai közül sokan a mai napig nem tud­ják, vagy nem akar­ják elfo­gadni az új sza­bá­lyo­kat, és esz­kö­zö­ket. Ha pedig a leg­fi­a­ta­lab­ba­kat néz­zük, akkor meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a Művész egy nagyon jó szó arra, hogy kife­jez­zük az ő fel­ada­tu­kat. A fel­gyor­sult világ­ban ugyanis igazi művé­szet lesz élet­ben marad­niuk úgy, hogy ne csak a tár­sa­da­lom által elvárt anyagi java­kat és sikert haj­hásszák, hanem képe­sek legye­nek néha meg­állni, és élvezni az élet apró örömeit.

Külön­bözőek, mégis ugyanolyanok

Ha végig­te­kin­tünk ezen a három gene­rá­ción akkor lát­hat­juk, hogy mennyire fel­gyor­sult min­den az X-ek szü­le­tése óta. Az infor­má­ciós túl­ter­helt­ség, és a roha­nás jel­lemzi az embe­rek nap­jait mos­ta­ná­ban. A leg­idő­seb­bek élete vala­mi­vel kiszá­mít­ha­tóbb volt, mint a mai fia­ta­loké. Az erköl­csi, és tár­sa­dalmi érté­kek is más­ról szól­tak, nem volt akkora nyo­más az embe­re­ken, hogy tel­je­sít­se­nek. Nyil­ván min­den gene­rá­ci­ó­nak meg­van a maga keresztje, és ennek a mos­ta­ni­nak ez az.

Néz­zünk végig még egy­szer eze­ken a külön­böző élet­korú cso­por­to­kon. Külön­bö­zik az érték­rend­jük, a hoz­zá­ál­lá­suk, a cél­jaik. Képe­sek ret­te­ne­te­sen hara­gudni egy­másra, és ujjal muto­gatni a másikra, hogy ő a hibás. Mert nem taní­totta meg, vagy mert elvárja, és köz­ben nem ért sem­mit. Ha azon­ban képe­sek vagyunk látni az igazi célo­kat és vágya­kat a sok­szor indu­la­tos és ellen­té­tes érzel­mek alatt, akkor ész­re­ve­het­jük, hogy való­já­ban az X, Y, és Z gene­rá­ció sem­mi­ben sem külön­bö­zik egy­más­tól. Ugyan­úgy, ahogy a vilá­gon egyik ember sem. Mert min­dig, min­denki csak egy dol­got akar: BOLDOGSÁGOT. Azt, hogy sze­res­sék, és hogy szerethessen.

A külön­böző gene­rá­ci­ók­nak pedig az a fel­ada­tuk, hogy az éppen nekik osz­tott lapok­kal nyer­je­nek. Mert egyik sem különb, csak más. És ha együtt képe­sek meg­ta­lálni a har­mó­niát a zűr­za­var­ban, akkor min­denki meg fogja kapni azt, amire vágyik. Elfo­ga­dást, és szeretetet.