Az alábbi cikkben Kulifai Mónika, tanácsadó pszichológussal készült interjú olvasható a kamaszok felnőtté válásának nehézségeiről. 

Mi a tapasztalat, kik és mik befolyásolják a fiatalokat az önállósodási folyamat, a felnőtté válás során?

- Azt, hogy a fiatalok kamaszkorban, vagy fiatal felnőttként milyen döntéseket hoznak, az otthoni családi atmoszféra alapozza meg. .Meghatározó az az értékrend, amit kicsi koruktól kezdve utánzással, modellkövetéssel, a szeretett személlyel való azonosulás során sajátítottak el. Ez hatással lehet arra is, hogyan választanak barátokat. Van egy erőteljes tagadási időszak a felnőtté válás folyamatában, ez nem feltétlen jelen veszélyt, azt jelenti, hogy a gyermek maga akarja meghatározni a saját hangját, keresi a saját identitását, a megszokott értékrendektől kicsit hátralép, és így vizsgálódik. A jelenlegi értékvesztett, vagy határozottan értékeket fel nem vállaló társadalomban nehéz óvni, védeni a gyerekeket, fiatalokat. Nem tudnak olyan  stabil értékrendet értékeket nyújtani nekik, amik esetleg segítségül lehetnek számukra lehet az útkeresés időszakában.

Mi az oka annak, hogy a tinédzserek egyre hamarabb önállósodnak?

- Az önállósodási folyamat során a kortárs kapcsolatok súlya megnövekszik. Szeretnének olyan támpontokat találni az életükben, amihez igazíthatják a döntéseiket és ha nincsen semmi amit meg tudnának ragadni, akkor az aktuális, érdekeiket követik. Hozzátenném, hogy ha a családokban hiányzik a minőségi idő, amit ráfordítanak a gyerekekre, vagy esetleg túl hamar megerősödik a kortársi befolyás, előbb jelentkezik az az igény, hogy önállóbbak legyenek, és magukkal húzzák egymást. Ez egy önmagát gerjesztő folyamat, amire a családi élet válsága,  a társadalmi értékek hiánya, az egyházak válsága is hat, és azt eredményezi, hogy hiányoznak a közösségi értékek. Ezért egymást keresik, egymást erősítik abban, hogy egyre hamarabb akarják kézbe venni a  saját sorsukat, de teljesen éretlenek, ezért nem jól csinálják.

A tinédzserek egyre korábban mennek bele szexuális kapcsolatokba. Lelkileg mennyire érettek ehhez?

- Semennyire sem, de ez nem az ő hibájuk. A szexuális érés elkezdődik tizenkét éves kor körül, az értelmi képességek, absztrakciós- logikai képességek 15-16 éves kor körül már magas szinten vannak, de a felelősségvállalás, az áldozatvállalás, az egzisztenciális függetlenség az huszonéveskor közepe. Ezek az érési pontok nem esnek egybe, és pont ezért lenne szükség egy olyan okos és bölcs védelemre, és elsősorban értékrendre, ami át tudná hidalni ezeket. Attól, hogy valaki biológiailag érett, még nem kellene szexuális életet élnie, hiszen annak a felelősségét és súlyát nem tudja még felvállalni. Attól még, hogy tud logikusan gondolkodni, még nincs az az élettapasztalata, nincs az az ismeret a birtokában, amivel - sok más támpontot figyelembe véve - megfontoltan tud az életét befolyásoló döntéseket hozni, akár párválasztás, pályaválasztás, vagy egyéb területeken.

Ők mit gondolnak ezekről a kapcsolatokról?

- Van, aki a hormonális késztéseiről azt hiszi, hogy az a szerelem. Ez igazából biokémia, nincs meg hozzá az érzelmi érettségük sem, tehát használják egymás testét. Egy kapcsolat, egy szexuális egyesülés, az a másik személynek a felvállalása.

Léteznek más tendenciák is?

- Elenyésző kisebbségben vannak azok, akik hosszútávra terveznek, már gimnáziumban, egyetemen. Nem cool tanulni az egyetemen, az a helyzet. Erre is fel kell készíteni a fiatalokat, hogy  ha el akar érni valamit, akkor a tömeggel szemben kell menniük.  Aki  másként gondolkodik annak be kell vállalnia a konfrontációt. Abszurd dolog, hogy csak azért, hogy jó fej legyen valaki, beáll a trendbe és kiszolgáltatott rabszolga lesz. Be kell vállalni az eltérő gondolkodást, életmódot, és ha bevállalja, ennek az lesz az eredménye, hogy egy idő után ő lesz értékes, mert nem azt csinálja, amit a többiek. Az ember életét ötven, vagy hetven éves korában nem boldogítja az, hogy tizenöt és huszonnyolc éves kora között hány kapcsolata volt. Ha emiatt csak szenved egész további életében, akkor hiába volt pillanatnyilag jó. Ha valaki elhasználja magát, el van használva -ezt nem tudja helyrerakni és az egész hátralévő életét csak szenvedéssel tölti. Ha van esze, bevallja hogy tévedett és esetleg keres valami kiutat, ha nincs akkor élete végéig bizonygatni fogja hogy ez így volt jó.