Az ünnepek előtti készülődésbe érdemes bevonni a gyerekeket is, amennyire csak lehet. A legkisebbekkel - meghagyva nekik a "csodavárás" varázsát is - együtt sütögethetünk, készíthetünk asztali díszeket, koszorúkat, díszíthetjük fel a lakást termésekkel, ágakkal; míg a nagyobbakkal már "saját kezű" ajándékokat is készíthetünk, közös titokként, csomagolhatunk, díszíthetünk, főzhetünk, teríthetünk.

A közös készülődés pedig remek alkalom a beszélgetésre, hangolódásra. Hétköznapi és "magasztos" dolgokra. Magunkra, gyerekünkre, az ünnepekre. Mert a gyerekek bizony kérdeznek - különösen egy olyan misztikus, csodákkal teli esemény kapcsán, mint a karácsony. És a szülők sokszor nem tudják, mit is feleljenek.

"Kis karácsonyi kisokosunk" két része szülőknek szól, tényekről, hogy mindenki hitének és ízlésének megfelelően válaszolhasson az apróságok (nem is annyira) zavarba ejtő kérdéseire.

"A karácsony akkor szép"

A karácsony mára szinte mindenütt a legnagyobb ünnepek egyikévé vált; varázsa azokat sem kerüli el, akik számára az eredeti (keresztény) tartalma egyébként közömbös vagy egyenesen ismeretlen.

A gyerekek hónapokon át készülnek a csodára, levelet írnak a Jézuskának, álmodoznak a fényesen díszített fáról, az alatta megbúvó kincsekről, a hótakaróba burkolózott tájakról.

A felnőttek nosztalgiával idézik fel ugyanezeket a pillanatokat gyerekkorukból, sóvárogva emlékezve azokra az időkre, "amikor még hittünk benne".

Egy "fiatal ünnep"

A hívő keresztények életében azonban sokkal nagyobb jelentősége van e napoknak, mint puszta karácsonyfáknak és ajándékozásnak. Bár az őskeresztények számára Krisztus születésének napja nem tartozott a legfőbb megemlékeznivaló alkalmak közé - ők mindenekelőtt a Megváltó halálának napját, azaz nagypénteket "ünnepelték" -, a nyugati kereszténységben a IV. századra a karácsony elérte mai rangját.

Az évszázadok múlásával aztán a böjtölés, Krisztus születésnapja, a betlehemezés és egyéb szokások lassan feledésbe merültek, és a XIX. századra fokozatosan átadták helyüket az ajándékozás és karácsonyfa-állítás hagyományának.

A születés napja

Nem ismerjük pontosan Krisztus születésének dátumát, de ez a bizonytalanság csak még több lehetőséget ad a teológusoknak különböző elméleteik bizonyítására. Különösen a korai kereszténység idején folytak évszázadokon át tartó, "vérre menő" viták Krisztus születéséről (más megfejthetetlen kérdésekkel együtt, mint például hogy "van-e köldökük az angyaloknak").

A legelterjedtebb teória Keresztelő Szent János születésnapjához, június 24-éhez köti a dátumot; a hagyomány szerint ő fél évvel volt idősebb Jézusnál, akinek születésnapja így december 25-ére esik.

Egy másik teória március 25-éhez kapcsolja a születésnapot. A hagyomány szerint ez ugyanis a tavasz első napja, egyes hiedelmek szerint a világ teremtésének napja is. Ha elfogadjuk, hogy március 25. a szeplőtelen fogantatás napja, "átlagos" kilenc hónap várandóssággal számolva szintén december 25-ét kapjuk a születés idejének.

A születés éve

S bár a napot senki nem tudja teljes bizonyossággal megállapítani, az evangéliumok alapján sokan még az évet is kétségbe vonják.

Johannes Kepler például Máté evangéliumában a három királyok kapcsán említett csillag-együttállás alapján végzett számításokat, amelyek szerint Krisztus születése "Krisztus előtt" 7-re tehető.

Lukács evangéliuma egy, Quirinius helytartó idejében tartott népszámlálásról számol be, amely "Krisztus után 6-ban" zajlott, míg az ún. ankarai felirat szerint Augustus Kr. e. 28-/ban, 8-ban és Kr. u. 14-ben tartott népszámlálást, és Jézus születésével kapcsolatban csak a Kr. e. 8-as népszámlálás jöhet számításba, amely elhúzódhatott a következő évig, azaz Kr.e. 7-ig is.

Egyéb magyarázatok

A bizonytalanságok ellenére a "valószínűsíthető" december 25-i születésnap viszonylag hamar komoly ünneppé vált. Első említését egy 354-ből származó kalendáriumban találták ("december 25. Krisztus született a júdeai Betlehemben"), ezért feltételezik, hogy 353-ban ünnepelték az első karácsonyt.

Ez az év végi ünnepi alkalom azért is "kézenfekvőnek" tűnt, mert egyrészt a földművelő, hagyományos társadalmakban ebben az időszakban kevesebb mezőgazdasági munka akadt, másrészt egybeesett a pogány kultúrák, egyéb vallások fontos ünnepeivel.

Sok kultúrában ilyenkor ülték a téli napfordulóhoz (december 25.) kapcsolódó ünnepeket, mint például a sötét elűzését, a fény visszatértét. A római hitvilágban december 25. a napisten születésnapja volt, a Római Birodalom területén elterjedt, Kr. e I-II. században legfontosabbnak számító vallás, a Perzsiából származó Mithras-kultusz szintén erre a napra tette Mithranak, a fény istenének és megváltónak születésnapját.

A pogány és keresztény ünnepek fokozatos egymáshoz közelítése Nagy Gergely pápa (590-604) idején vált aztán határozott pápai utasítássá, mely szerint "a pogányok ünnepeit fokozatosan keresztény ünnepekké kell alakítani, és bizonyos tekintetben részleteiben utánozni kell őket".

S hogy a karácsonyfa-állítás e pogány szokások révén jutott-e el hozzánk, vagy máshonnan eredeztethető? Erről mesélünk a következő részben.

[origo]