1969-ben a brazíliai Sao José de Rio Preto városában egy kis családi
összejövetel volt, ahol a rokonság az egyik nagybácsi születésnapját
ünnepelte. Az eseményen részt vett a 37 éves Paulo da Costa is.
Délután kiment a teraszra egy kicsit körülnézni. A sarkig kitárt ajtón
át mindenki látta, amint a korlátnál állva a várost szemlélte. Még egy
perc sem telt el, amikor a húga csodálkozva felkiáltott. Paulo eltűnt!
Ez a megállapítás azonban nem teljesen felelt meg a valóságnak, mivel
a többi családtag egyöntetű véleménye szerint nem egy pillanat alatt
tűnt el. Semmivé válásának folyamata 8-10 másodpercig tartott. Először
a két lába tűnt el. Rémisztő látványt nyújthatott a levegőben lebegő
csonka test, így nem csoda, hogy a rokonok nem mertek a segítségére
sietni. Paulo alighanem észrevette a rémült pillantásukat, és lenézett
a lábára. Döbbenten állapította meg, hogy nagy bajban van, és
segélykérő pillantást vetett a családjára. Kiáltani is akart, de erre
már nem volt ideje. A szemtanúk elmondása szerint testének szélei
vibrálni kezdtek, majd eltűntek a karjai és a feje is. A kontúrvonalak
elmosódása úgy ment végbe, ahogyan kánikulában a forró országút felett
reszket a levegőréteg. Utoljára még látták a szemét, azt a
kétségbeesett, segítségért könyörgő néma szempárt. Utána nyomtalanul
eltűnt a világunkból. A jajveszékelő rokonok riasztották a
szomszédokat, majd kihívták a rendőrséget is. Átkutatták a terasz
környékét, majd a kertet, végül a szomszédos házakat, de sehol sem
találták meg. Másnap lebontották az egész teraszt, de hiába vizsgálták
a törmeléket, nem bukkantak a nyomára. A család ma sem érti, hogy mi
történt. Egy idő után a bíróság hivatalosan holttá nyilvánította az
eltűntet. A család ebből a nem mindennapi fizikai jelenségből csupán
annyit fogott fel, hogy Paulo "szétfolyt a levegőben".