Szia Jézus!

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján, és pár másodperccel később már ment is tovább. Kockás inget viselt és szakadt farmert, mint a többi korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt zsömléjét.

A plébános gyanakvóan nézte, hogy miért jött.

- Imádkozni jövök - válaszolta a fiatalember.

- Imádkozni… Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?

- Hát… minden nap benézek a templomba, és annyit mondok: „Jézus, Józsi vagyok”, aztán elmegyek. Rövid imádság, de remélem az Úr meghallgat.

Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.

Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt.

Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Idősek és fiatalok ültek az ágya mellett, és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava.

A plébános is eljött meglátogatni, és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.

-Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?

- Annak köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.

Az ápolónő félbeszakította:

- De hisz délben soha nem jön senki!

- Ó, dehogyisnem. Minden nap eljön, benéz az ajtón, és azt mondja; Józsi, Jézus vagyok, és elmegy.

(Részlet Bruno Ferrero: Olykor elég egy napsugár című könyvéből)
 

1Sám. 2,30: Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek