Lehetséges-e, hogy a mai gazdasági és társadalmi körülmények között is boldognak érezzük magunkat? A pozitív pszichológia szerint igen.

Nem véletlen, hogy ez az életérzés, a boldogság, illetve annak „megragadása” és megtartása, emberemlékezet óta foglalkoztatja az „átlagembert” éppúgy, mint a tudós elméket.
Mára kiderült, hogy a boldogságra való hajlamban van ugyan némi szerepe a genetikai örökségünknek (kb. 50 százalék), 10 százalék írható a külső körülmények (pl.

 Van egy hatalmas szív melyből minden létrejött! Van egy hatalmas szív
mely mindenkiért dobog! Van egy hatalmas szív mely tele van tűzzel és
szeretettel! Van egy hatalmas szív melyből létrejöttél TE! Van egy
szív ahol minden porcikád és csontod létrejött és megformálódott és ki
lettél gondolva a legtökéletesebben. Ha minden ember el is utasít a
Földön és minden helyről el is vagy dobva és mindenhonnan kizárnak
téged. Van egy hely ahol CSAK NEKED van fenntartva egy hely!

HELLO NYÁRI ÓRAREND!!
Matek: számolom a pénzem kocsma előtt.
Magyar: beszélgetünk az ismerősökkel.
Ének: kornyikálunk részegen.
Idegen nyelv: mindenki beszél mindenkivel, de senki sem ért semmit.
Földrajz: keresem a haza vezető utat.
Tesi: talaj gyakorlat: esek, kelek, esek, kelek. :DD

Jzus nálad is zörget
(Vékey Tamás)é
, és zörgetek” (3,20). 
A festő kisfia megszólalt: 
 Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr 
Jézus nem is tud bemenni! 
Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok
Csak akkor mehet be – magyaráz”ta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót,  és ha Őt behívják.

Csak, szeliden szólj.. Csak szelíden szólj
Ha velem beszélsz
Hangod halk legyen
Mint amikor a sírás fojtogat
Vagy amikor egy gyermek kéreget
Vagy amikor a miatyánk alatt
Ahogyan a hangod megremeg
Vagy ahogy egy könny csillan elő szemeden

Szelíden szólj, csak szelíden
Ha hozzám beszélsz
Ha van hozzám szavad
Szelíd legyél, mint a pirkadat
Mi télutón dereng a hegy felett
Elhessentve kissé a felleget
S remegve, mint első szeretőt
Szelíden öleli a hegytetőt
S aztán némán átfesti a tájat
Kell, hogy legyen egy kis alázat
Benned, ha tudod, hogy varázslat
Elfogadás és kis büszkeség, igen,
Szeretettel szólj, és szelíden.

FORGOLÓDÁS A DIVAT KÖRÜL

Milyen volt az első divatlap?

Mióta használunk gombolást?

A női kézitáskát mióta viselik?
Mióta divat a magas cipősarok?
Mióta viselnek a nők kalapot?

Ki találta fel a kötést és horgolást?
Volt-e cipőjük a honfoglaló magyaroknak?

Mióta viselnek az emberek szandált?
Mikor jött divatba a borotválkozás?

Mióta divatos a bajusz?
Mióta viselnek a férfiak hosszú hajat?
Mióta viselnek nyakkendőt a férfiak?

Mióta viselnek mellényt?

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben. Ahova csak nézett,

mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak úgy szikráztak a beszüremlő

fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt! De nem a csillogás a feladatuk!

A lényeg az ízben van!

Épp, hogy megszáradtak, azonnal bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak.

Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé morzsolódva szorongani a só

kristályoknak.

 BUCSU ;

Búcsúzni mindig szomorú dolog. Az ember elveszti egy pillanatra
határozottságát, elvékonyodik a hangja,
remegés fut át a testén és a torka is összeszorul. ?Hát akkor ? Isten
veled... folytatjuk majd, ha legközelebb találkozunk...?
És az jár a fejünkben, talán nem is találkozunk többé, mert ki tudja,
mi vár ránk holnap? És lesz-e még ?legközelebb??

Az élet nem más, mint szakadatlan búcsú valamitől. Az elpergett
napoktól, a déli verőfénytől, az alkonyati bíbortól,
szerelemtől, baráttól, nyártól és ősztől.