Ez egy elgondolkodtató kis történet... érdemes elolvasni!

Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni.
A lány megkérdezte tőle: segíthetek?
Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki és mondta, hogy azt kéri. A lány kérdezte, hogy becsomagolja-e? Erre azt felelte a fiú: igen.

A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t.

Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem
törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold
össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem
vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap az élettől, így becsüld meg a
napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson -
véges !!!

Gondolkodom, tehát vagyok, de ha nem gondolkodom, még jobban vagyok.

Ha három madár lennék, láthatnám alulról, hogyan repülök magam után.

Aki sokat tanul, az sokat tud. Aki sokat tud, az sokat felejt. Aki
sokat felejt, az keveset tud. Akkor minek tanulni?

Csukd be a szemed! Ugye milyen sötét van odabent?

Hiszel abban, hogy van szerelem első látásra? Vagy sétáljak el előtted
mégegyszer?

Remek napom volt, egészen addig, amíg fel nem keltem.

Mentsd meg a Földet! Ez az egyetlen hely ahol csokit lehet kapni.

Volt egyszer egy asszony; volt annak egy fia, Matyinak hívták. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni; nem tudta napszámba eregetni, pedig már legényszámba ment. Inkább a kuckóban ült.

- Nem dolgozom másnak! - mondta az anyjának, ha az noszogatta. Nem is csinált semmit, legfeljebb arra volt kapható, hogy őrizte a libákat. Tizenhat volt a kisliba, a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc.

A libák éppen akkorra növekedtek meg, mikor Döbrögben vásár volt.

Miért ferde a magyar szent korona keresztje? És jobbra dől-e vagy balra? Emberi tulajdonság, hogy szeretünk nagy dolgok apró gyarlóságaival bíbelődni. Ezért e kérdés is kedvelt tárgya vitatkozásainknak, s nemegyszer ostromoljuk az újságokat, hogy feleljenek rá a mindentudó "szerkesztői üzenetekben". Két igen ismeretes hiedelem van e dologról. Az egyik mátyusföldi néplegenda. Mikor Hunyadi Mátyás parasztfiú korában szántott - a folklór mindig levon mindent a föld fiaihoz -, egyszerre nagy szárnycsattogással jönnek az angyalok, és hozzák a szent koronát.