EGY ASSZONY KÉT FIA

Egy asszonynak volt két fia...

Sok mese kezdődik így. 'Egy asszonynak volt két fia'. Amikor az asszony életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire különböző sors jut majd nekik osztályrészül...

Még nem sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt majd egy karácsonyt, és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd öltönyben és nyakkendőben, a jólfésültség nyílvánvaló jeleivel, pöffeszkedve és hangosan jótékonykodva tüsténtkedik majd az ágya körül - elnagyolt mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos beteg ágyát -, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros nadrágban és csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel nézve édesanyját é távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.

Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt
álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak
felismerte, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!"
Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy
megtudja, mi a baj.

Édesanyja Mrs. Marjorie Tillotson, aki philadelphiai lakásában éppen
az utca túloldalán lakott, szerette volna megtudni, hogy Helen miért
kopogott az ajtaján néhány perccel korában.

A huszonhat éves Helen álmosan tájékoztatta anyját, hogy előző este
11-kor feküdt le, és az óta nem is ébredt fel addig, amíg meg nem
hallotta anyja kopogását az ajtón.

„Amikor végre megkaptam a diplomát, akkor teljesen másképp képzeltem” - merengett. A világ azonban másképp működött, és a nagy álmokból olcsó bóvlik lettek. A csinos kolléganőt már rég megbánta, de végül is...

Legbelül azonban nagyon fájt valami. Hát ennyi lenne? Hirtelen belé hasított egy gondolat: Valósággal szabadok azok, akiket a Fiú megszabadít. Ezt Littvaitól, egy gimnáziumi osztálytársától hallotta, akivel a napokban találkozott, s akire alig ismert rá.

Egy amerikai pszichiáter meséli:
Jay Wouk, az Egyesült Államok egyik leghíresebb ügyvédje
kopogtatott be hozzám.

Elpanaszolta, hogy elviselhetetlen fejfájás gyötri, és mivel többektől
hallott már eredményes hipnotikus gyógymódomról, hozzám jött bajával.
A hatodik kezelés alkalmával kezdtek megszünni a fájdalmai, ugyanakkor
furcsa kísérőjelenségekre lettem figyelmes. Ahogy egyre inkább
visszavezettem az időben egyre gyakrabban beszélt önmagáról, mint
Horst Wesen nevű német vándorszínészről, aki 1582 október 6-án halt
meg, negyven éves korában és Köln közelében, Tharden falu temetőjében
van eltemetve.

Miért ferde a magyar szent korona keresztje? És jobbra dől-e vagy balra? Emberi tulajdonság, hogy szeretünk nagy dolgok apró gyarlóságaival bíbelődni. Ezért e kérdés is kedvelt tárgya vitatkozásainknak, s nemegyszer ostromoljuk az újságokat, hogy feleljenek rá a mindentudó "szerkesztői üzenetekben". Két igen ismeretes hiedelem van e dologról. Az egyik mátyusföldi néplegenda. Mikor Hunyadi Mátyás parasztfiú korában szántott - a folklór mindig levon mindent a föld fiaihoz -, egyszerre nagy szárnycsattogással jönnek az angyalok, és hozzák a szent koronát.

Az angol White Star Line hajótársaság Titanic nevű
óriásgőzöse 1912 április 14-én 23.40-kor az
Atlanti-óceánon jéghegynek ütközik és 2227 utassal
a fedélzetén elsüllyed.

A Titanicot a belfasti Harland and Wolff hajógyárban építették. A maga
korában óriásnak számító hajó 300 m hosszú volt és 66 ezer tonna
vízkiszorításával a kor technikájának csúcsterméke volt. A hajó már az
első útján; Angliából Amerikába tartva elsüllyedt. Ez a hajó melyet a
maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én
23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és április 15-én
02.20-kor végleg elsüllyedt.

Volt egyszer egy asszony; volt annak egy fia, Matyinak hívták. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni; nem tudta napszámba eregetni, pedig már legényszámba ment. Inkább a kuckóban ült.

- Nem dolgozom másnak! - mondta az anyjának, ha az noszogatta. Nem is csinált semmit, legfeljebb arra volt kapható, hogy őrizte a libákat. Tizenhat volt a kisliba, a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc.

A libák éppen akkorra növekedtek meg, mikor Döbrögben vásár volt.

Ki mit cselekszik, magának cselekszi

Nyomtatás

Rate this listing 0 szavazat

Kedvencekhez: 0

Mentek oszt tovább, hát ugye mán megéheztek, beértek egy faluba. Vót egy nagy diófa, rögvest leültek a diófa alá. Mondja Péternek, hogy:

- Látom, hogy ég a kemencébe otten a háznál, otten be van dagasztva biztos - azt mondja -, kérjél lángost! Kérjél lángost! Neked egyet, meg nekem egyet, Jézus nevibe, Isten nevibe.

Elment osztón, de hát ő Péter nagyon éhes vót, hát ő oszt egyet kért még ráadásra. Hármat kért. De egyiket betette a köppenye alá. Ugye megette Jézus, meg ő is megette az egyiket; elindultak.

Megtörtént eset

Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében.

A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre.

De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni.

—  Egy  hároméves német kisfiú lehet az első a világon, aki a túlvilágon járt, de újra él, és elmesélheti tapasztalatait.

Hirdetés

A fiú apró kora ellenére döbbenetesen részletes leírást adott a halálban látottakról, a mennyországról, ahogy ő nevezi, és a rég halott nagyanyjával való találkozásról, aki visszaküldte őt az életbe. A kis Paul nagyapja brandenburgi otthona mellett esett bele a jeges vizű tóba, de csak később vették észre eltűnését.

Az éjszaka vége

Egy mester azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal.
Az egyik azt mondta:
- Ha távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén, vagy ló.
- Nem - mondta a mester.
Egy másik tanítvány ezt mondta:
- Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa, vagy mangófa.
- Ez sem jó – mondta a mester.
- Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai.

 
A vak lány

Volt egyszer egy vak lány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondogatta a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, minden más lenne!
- Hozzám jönnél feleségül? – kérdezte a kedvese.
- Persze.
Egy nap szóltak a lánynak, hogy találtak megfelelő donort, és hamarosan elvégzik a műtétet.
A fiú ismét megkérdezte: - A műtét után hozzám jössz feleségül?
- Persze – hangzott a lány válasza.

„Addig szép az élet, míg te akarod. De a boldogsághoz mindig legyen akaratod. Tégy fogadalmat, hogy szomorú sosem leszel, és ezt akkor se feledd, ha egyedül leszel!”

„ A szerelem egy nagyon bonyolult dolog, nem értheted meg, bármennyire is akarod. Kívülről a dolgok szépnek tűnnek, pedig valójában a legnehezebb percek. A másiknak folyton igazat adni, csak őt szeretni, minden másról lemondani. De van, ami a szerelemnél is rosszabb, hogy a párod egy gondolat után otthagy.

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vôlegényt keresnek.

Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett.

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott
egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és
gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a
végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután
óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és
kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment,
amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt
látható.

A  ládikó 

    Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével. 

    Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt. 

    A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek.

Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében. Nemsokára aztán a királynő világra is hozott egy leányt, akinek a bőre fehér volt, az ajkai vörösek, s a haja ébenfekete.

Egy jómódú ember,a fiával együtt nagy rajongója voltt a ritka
műalkotásoknak.Gyüjteményükben megtalálható voltt  minden.
Picassótól Raffaelóig.Gyakran csodálták meg ezeket műveket együtt.
Amikor kitört a Vietnámi háború,a fiú katona lett.Nagyon bátor voltt
és meghaltt,
amikor egy ütközet alatt megmentette egyik bajtársa életét.Amikor édesapja
megkapta a hirt,mély gyázban voltt egyetlen fia miatt.Majd egy hónappal késöbb,
nem sokkal karácsony elött,kopogtatott valaki az ajtón.

Ez egy igaz történet egy kisfiúról, aki a húgának vérátömlesztést kellett, kapnia. Az orvos elmagyarázta a kisfiúnak, hogy húgának ugyan az a betegsége, mint amiből a fiú két évvel korábban felépült. A kislánynak az az egyetlen esélye a gyógyulásra, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki már legyőzte ezt a betegséget, így tehát a fiú ideális donor.
- Adnál vért Mary- nek? - kérdezte az orvos.
Johnny tétovázott, az alsó ajka remegett, aztán elmosolyodott, és ezt mondta:
- Persze, a húgomért.

Először is köszöntök mindenkit,aki akár véletlen akár tudatosan látogat meg itt az új klubomba.Ugyanaz az Erika vagyok akinek a "Tanulmányok "

közösségi  oldala van.Bővitésemmel azért kezdeményezek ,hogy a  nem

keresztény tagok is feltudják tárni,megért vagy olvasott vagy hallott történeteket ,mondásokat ,bölcsességeket megosszák másokkal is.

Talán némi alapszabály:1,A történeteket vagy hosszabb irásokat a

hirekhez tegyétek.2,Üzenetek ,bölcsességek,mondások,a fórumnál helyezzük el.A képeim  Pécsről azért mert én tőrzsgyökeres pécsi vagyok,

és nem utolsó sorba,nagy fejlődésen ment át.Várok mindenkit szeretettel

igyekszem még ma beinditani és egy-két doldot feltölteni,csak egy kis türelmet kérek.Erika