Jay Wouk esete

Egy amerikai pszichiáter meséli:
Jay Wouk, az Egyesült Államok egyik leghíresebb ügyvédje
kopogtatott be hozzám.

Elpanaszolta, hogy elviselhetetlen fejfájás gyötri, és mivel többektől
hallott már eredményes hipnotikus gyógymódomról, hozzám jött bajával.
A hatodik kezelés alkalmával kezdtek megszünni a fájdalmai, ugyanakkor
furcsa kísérőjelenségekre lettem figyelmes. Ahogy egyre inkább
visszavezettem az időben egyre gyakrabban beszélt önmagáról, mint
Horst Wesen nevű német vándorszínészről, aki 1582 október 6-án halt
meg, negyven éves korában és Köln közelében, Tharden falu temetőjében
van eltemetve.

 Panni! Tudod-e, mit jelent ez a szó: HIT? – kérdezte Pannit a mamája.

- Hisznek valamiben, amit fontosnak tartanak.

- Hát, nem éppen ezt jelenti…

- Akkor viszont nem nagyon tudom.

- A hit nem más, mint rendíthetetlen bizalom Istenben. Azt jelenti, hogy becsületszóra, vakon hiszünk Neki anélkül, hogy bizonyítékokat keresnénk. A mi hitünk segítségével cselekszik Isten. A Bibliában nagyon sok történetet olvashatunk olyan emberekről – sőt, néha gyerekekről is – akik hittek Istenben.

A küklopszok egyszemű óriások a görög mitológiában.

A legendák szerint két generációjuk élt a földön. Az első küklopszok Gaia és Uranosz gyermekei voltak. Csúf óriások voltak mindannyian homlokuk közepén egyetlen kerek szemmel. Az első generációban három küklopsz élt: Brontész, akinek neve mennydörgőt jelent, Szteropész, aki a villámló nevet kapta és Argész, akinek neve felvillanóként fordítható. A három küklopsz az olümposzi istenek találékony, és mesterségükhöz kiválóan értő kovácsai voltak.

DIPLOMA OSZTÓ ÚTÁNI TÖRTÉNET !
 
 „Amikor végre megkaptam a diplomát, akkor teljesen másképp képzeltem” - merengett. A világ azonban másképp működött, és a nagy álmokból olcsó bóvlik lettek. A csinos kolléganőt már rég megbánta, de végül is...

Legbelül azonban nagyon fájt valami. Hát ennyi lenne? Hirtelen belé hasított egy gondolat: Valósággal szabadok azok, akiket a Fiú megszabadít. Ezt Littvaitól, egy gimnáziumi osztálytársától hallotta, akivel a napokban találkozott, s akire alig ismert rá.

A nap legszebb része bizonnyal a reggel,
Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel.
De hogy ember ezt a szabályt követhesse,
Szükséges, hogy jókor feküdjék le este.

Éjfél előtt egy-egy jó órai álom
Bizony majd annyi, mint éjfél után három.
Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,
Az életkor szerint különböztetendő.

Legtöbbre van szükség az élet két végén,
A csecsemő-korban, meg, ha az ember vén.
Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,
Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.

Az ünnepek előtti készülődésbe érdemes bevonni a gyerekeket is, amennyire csak lehet. A legkisebbekkel - meghagyva nekik a "csodavárás" varázsát is - együtt sütögethetünk, készíthetünk asztali díszeket, koszorúkat, díszíthetjük fel a lakást termésekkel, ágakkal; míg a nagyobbakkal már "saját kezű" ajándékokat is készíthetünk, közös titokként, csomagolhatunk, díszíthetünk, főzhetünk, teríthetünk.

A közös készülődés pedig remek alkalom a beszélgetésre, hangolódásra.

Marika néni egy kicsit korábban érkezett a vasárnapi iskolába, hogy előkészítse a foglalkozáshoz szükséges képeket. Amint sietve rakodott ki táskájából, apró neszre lett figyelmes. Feltekintett és csodálkozva vette észre, amint Kukac a sarokba húzott székén magába roskadva ül, arcát tenyerébe támasztva, lehajtott fejjel és olyan nagyon gondolataiba mélyedt, hogy a belépő tanító nénit sem vette észre.

- Hát teveled mi történt? – lépett oda Marika néni érdeklődve a kisfiúhoz.