Marika néni az asztalnál ül, és apró fenyőfákat vág ki zöld kartonpapírból, Kukac, pedig szokásához híven nagy lendülettel beront a terembe, még köszönni is elfelejt.

- Marika néni nem látsz rajtam valami furcsát?

Marika néni felnéz a munkájából, kedvesen elmosolyodik

- Szervusz Kukac! Nem, semmi szokatlant nem látok rajtad! Igaz, hogy megint elfelejtettél köszönni, de hát ez nálad nem szokatlan. Mi történt már megint veled?

- Tényleg semmit nem veszel észre rajtam?

HOL LAKIK ISTEN ?

A tanító ezt kérdezte a gyerekektő l:
- "Hol lakik Isten ?"
Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket:
- "A mennyben, a szívünkben, a templomban..."
Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta :
- "Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik."

Lett erre nagy kacagás.

De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle :
- "Hogyan érted ezt, kisfiam ?"

A legényke komoly válasza ez volt :
- "Vasárnap édesapámmal sétáltunk.

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra.

Ez egy igaz történet egy kisfiúról, aki a húgának vérátömlesztést kellett, kapnia. Az orvos elmagyarázta a kisfiúnak, hogy húgának ugyan az a betegsége, mint amiből a fiú két évvel korábban felépült. A kislánynak az az egyetlen esélye a gyógyulásra, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki már legyőzte ezt a betegséget, így tehát a fiú ideális donor.
- Adnál vért Mary- nek? - kérdezte az orvos.
Johnny tétovázott, az alsó ajka remegett, aztán elmosolyodott, és ezt mondta:
- Persze, a húgomért.

Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet.

   Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak.

   Lábainál a végtelen tenger morajlott.A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vándor süket fülét, aki nem értette beszédüket.

   Talán már maga az örült sem reménykedett, de mert a keresés életévé vált, nem pihenhetett.Ahogy a tenger sem pihen, örökké az elérhetetlen ég felé nyújtogatva karját.Ahogy egy soha el nem érhető célt kergetve a körbenjáró csillag sem pihen.

Egy történet a szerelemről:

Egy lány megkérdezte a pasiját, hogy csinos-e ,
a csávó azt mondta nem.
- a csaj + kérdezte tõle, szeretne -e vele lenni örökké,
a csávó válasza nem.
- megkérdezte hogy ha õ elmenne, akkor sírna-e
- a pasi, azt válaszolta nem.
A lány eleget hallott, ezért elment,
könnyek csorogtak le az arcán,
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondat:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörû vagy.
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled akarok lenni örökké.

Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet.
Kinek lelke élettől vidám,
Ki himnuszt zeng az ég hajnalán.
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni :KI MINDIG MOSOLYOG!!!
Szép délutánt és kellemes hételejét!....

Üdv.Erika

EGY ASSZONY KÉT FIA

Egy asszonynak volt két fia...

Sok mese kezdődik így. 'Egy asszonynak volt két fia'. Amikor az asszony életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire különböző sors jut majd nekik osztályrészül...

Még nem sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt majd egy karácsonyt, és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd öltönyben és nyakkendőben, a jólfésültség nyílvánvaló jeleivel, pöffeszkedve és hangosan jótékonykodva tüsténtkedik majd az ágya körül - elnagyolt mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos beteg ágyát -, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros nadrágban és csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel nézve édesanyját é távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.

Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt
álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak
felismerte, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!"
Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy
megtudja, mi a baj.

Édesanyja Mrs. Marjorie Tillotson, aki philadelphiai lakásában éppen
az utca túloldalán lakott, szerette volna megtudni, hogy Helen miért
kopogott az ajtaján néhány perccel korában.

A huszonhat éves Helen álmosan tájékoztatta anyját, hogy előző este
11-kor feküdt le, és az óta nem is ébredt fel addig, amíg meg nem
hallotta anyja kopogását az ajtón.

„Amikor végre megkaptam a diplomát, akkor teljesen másképp képzeltem” - merengett. A világ azonban másképp működött, és a nagy álmokból olcsó bóvlik lettek. A csinos kolléganőt már rég megbánta, de végül is...

Legbelül azonban nagyon fájt valami. Hát ennyi lenne? Hirtelen belé hasított egy gondolat: Valósággal szabadok azok, akiket a Fiú megszabadít. Ezt Littvaitól, egy gimnáziumi osztálytársától hallotta, akivel a napokban találkozott, s akire alig ismert rá.